Asztalfiók újragondolva
Asztalfiók újragondolva

Átsétáltál a piroson? Tízezer forint. Morzsálva eszed az E-számoktól duzzadó péksüteményt az utcán? Tízezer forint lesz ez is. Bűnözők vagyunk, bűnözők közt élünk! Tanító célzatú állatmese.

Kétlem, hogy én lennék az egyetlen, aki időnként kifejezi valamilyen formában háláját aziránt, hogy nincsen gondolatrendőrség. “Te rohadék, hogy főnél meg rothadó levedben az ördög kénköves konyhájában.” – gondolod magadban például a főnöködről, az ellenőrről a buszon vagy a rendőrről, aki pont akkor igazoltat, amikor éppen sietnél, hogy ne késsél le egy nagyon fontos eseményt (az emberek mindig nagyon sietnek, ugye?), vagy csak nagyon kell pisilned, és különben is, hagyjon már békén mindenki.

És akkor jönne egy gondolatrendőr, karon fogna, és azt mondaná, hogy ejnye-bejnye, ilyet kívánni másnak nem szép dolog!

– vagy valami hasonlót. Ilyesféle körülmények között, vélhetően, mindenkinek lenne egy személyes gondolatfakabátja a kezdetekben, akinek szintén lenne egy, és így tovább... Eléggé hülyén nézne ki a világ, de biztosan megszoknánk, és konszolidálódnának az állapotok. Na, de most nem a gondolatbűnözésről lesz szó, hanem az igaziról, viszont nem hinném, hogy kevésbé lesz zavarba ejtő az alábbi néhány sor.

Advertisement

Az álnéven publikáló internetes felhasználók írásait túl komolyan vevők számára leszögezném, hogy következőkben bemutatott törvénybe ütközések a valóságban nem feltétlenül, vagy nem a bemutatottak szerint kerülnek büntetésre, valamint részben vagy egészben csak a nem túl élénk fantáziámban léteznek.

Mesék Ejnyebejnyeországból

Mi lenne, ha egyszer csak minden apró, véletlen botlásunk, vagy szándékosan szabályokba ütköző ténykedésünk automatikusan büntetésre kerülne egy fentebb vázolt ejnye-bejnyével? Meg vagyok győződve róla, hogy borzalmas következményei lennének. Hogy világos legyen, miért is, nézzük meg néhány szemléletes, és rendkívül valósághű példán keresztül, illetve árazzuk be tízezer forintra újdonsült büntetési tételünket, azaz

minden egyes szabálytalankodásunk kerüljön alkalmanként tízezer forintba.

Azért, hogy érezzük a dolog súlyát, mondjuk azt, hogy az első év büntetéseit a rendőrség mindenki számára teljesen titokban osztogatná és vezetné egy névre szóló számlán, amiről aztán kapnánk egy lelket melengető kimutatást. Három személy néhány jellegzetes ballépése kerül terítékre, remélem, eléggé ijesztő lesz.

Advertisement

Zoltán zenegyűjteménye

Ismerjük meg Zoltánt, aki bár huszonöt, még mindig nem nőtt fel, úgyhogy szereti a metált, és ne tévesszük össze Metál Zoltánnal, aki az Országos Taxis Szövetség elnöke. Kedvencei közé tartozik a kiváló kalózmetált játszó Alestormtól a posztmetál Omega Massifig sok minden. Miután eléggé magának való figura ő, amikor csak látod valahol, ott van a fülében a fülhallgatója, és komor fejet vágva jár-kel, egy kicsit a valóságban, meg egy kicsit mondjuk Lemuria elveszettnek hitt földjén.

Advertisement

Na, mármost, ezek a zenék nem csak úgy, a derült égből érkeznek Zoltán adathordozóira, bizony, torrentezik. Nem mennék bele a technológia ismertetésébe, különben is, aki barlangban él, annak hogy van egyáltalán internet-hozzáférése? Nyomtatva is kiadják a blogomat? Legyen elég annyi, hogy alapvetően nem egy kimondottan törvényes cselekedet, amit csinál. Hogy mióta, és mindez mennyibe kerülne rögtönzött büntetési tételünket figyelembe véve?

Az egyszerűség kedvéért feltételezzük azt, hogy hozzávetőlegesen egy évtizede űzi rossz szokását, összegyűjtve – mivel igencsak válogatós, és nem tart meg semmi feleslegeset – alig több mint 200 előadó, kicsit több, mint 1000 lemezét. Miután rendkívül precízek szeretnénk lenni, mondjuk azt hasraütés-szerűen, hogy egy letöltés számítson egy ejnye-bejnyének, ami még mindig tízezer darab a magyar fizetőeszköz egy egységéből. Volt, hogy egyszerre több lemezt is letöltött, így nagyjából (újabb hasra ütés) 500-szor sértett szerzői jogot. Zoltán így évente átlagosan félmillió forintnyi büntetést kapart össze kemény munkával. És akkor nem beszéltünk még a hasonlóképpen beszerzett horrorfilmgyűjteményéről, és nem is fogunk.

Advertisement

Klára kerékpárja

Először is, várjuk meg, míg végre visszateszi a földre, a fej fölé emelés nem az a tipikus, rendeltetésszerű használat, amely során előfordulhatnak témánkba vágó események. Illetve, minden bizonnyal előfordulhatnak, viszont koncentráljunk inkább egy átlagos, szürke hétköznapra, olyat már úgyis mindenki látott, idézzük csak fel, megvan, ugye? Szürke is, meg átlagos is. Az ilyen napok reggelén Klára szülei külvárosi házából bicajozik be a szürkébbnél is szürkébb belvárosi munkahelyére. A már említett, lélekemelő színvilágot zöld, olykor sárga, és, ami sokkal érdekesebb, piros fények szokták egy kicsit felkavarni, forrásuk a köztudatban jelzőlámpaként ismert.

Advertisement

Ezek a jelzőlámpák túlnyomórészt igencsak buta jószágok, ha kell, ha nem, precízen meghatározott ideig világítják számunkra törvény erejét. Amikor például azt mondja a lámpa, hogy PIROS!, Klára körülnéz, és áthajt a kereszteződésen. Hiszen nem jön semmi. Ugyanígy jár el a másik két szín észlelésekor. A jelzőlámpa egy csodálatos találmány.

Az Adóhivatalon kívül – mert, hát azzal kinek nincs – még a zebrákkal van baja Klárának. Igaza is van, miért nem tudtak választani a már eleve botrányosan sznob lószínekből, mint például a szattyánpej vagy a kendersörényű sárga? A zebrákon kívül van még baja Klárának a kijelölt gyalogos átkelőhelyekkel is, így hát nem adja meg nekik a kellő tiszteletet.

Advertisement

Komolytalan pirosból három, kellemetlenkedő zebrából négy állja Klára útját nap mint nap. Évi három hét szabadsággal negyvenkilencszer öt, azaz kétszáznegyvenöt ejnye-bejnye jön össze, ez kétmillió-négyszázötvenezer forint.

Bori és a bárpult

A cím nem egy búslakodó énekes-dalszerző legújabb projektjére, hanem utolsó példánkra szeretné terelni figyelő tekintetünket. Bori, munkaköréből adódóan, nem bánatában támasztja a bárpultot, hanem azért, hogy össze ne dőljön. Számtalan bizarr, és bizalmat nem gerjesztő figurával hozza össze a jószerencse minden áldott nap, de nem csak belőlük fakadhatnak súlyos konzekvenciák.

Advertisement

Vegyük csak példaként elő a péntek estéket, amikor a tizenöt éves Viktória, Vivien és Anna beleveti magát az éjszaka sűrűjébe. Az ifjú hölgyek természetesen nagylányok, így magabiztosan odalépnek a korábban említett bárpulthoz, és kérnek egy-egy vodkanarancsot. És kapnak.

Aztán még azt se felejtsük el, hogy néha Borinak is szüksége van egy kis kikapcsolódásra, nem csak a munkahelyén mulató vendégeknek. Szokott például romantikus regényeket olvasni, ebbe nem is kötnék bele, romantikus regényeket olvasni még ennek a kis irománynak a jogrendszere szerint sem bűncselekmény, sajnos. Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, hogy van olyan is, hogy legkedvesebb barátaival egybegyűlve múlatja Bori az időt. Ilyenkor előkerülnek különféle szórakoztató célzatú, növényi eredetű termékek is. És nem a citromfűteára gondolok, amihez felteszem rögtön forrni a vizet. Ezt most inkább nem áraznám be.

Advertisement

Tizenöt éves Viktóriából, Vivienből és Annából összesen 3992 van, ha lehet hinni ennek az oldalnak. Bori a fővárosban dolgozik, egy nagyon forgalmas helyen, úgyhogy a már többször bizonyított becslési technikánkkal bátran feltételezhetünk heti 9 Viviannát. Ez 52-szer 9, azaz 468 ejnye-bejnye, avagy 4 millió 680 ezer forint.

Itt a vége, fuss el véle

Zoltán, Klára és Bori együttesen 7 milló 630 ezer forintnyi éves büntetést halmoztak fel csak azért, hogy az előzetesen ígérteknek megfelelően tanító célzatú legyen ez a kis állatmese. Miután az állatos részt a lovak és zebrák említésével letudtam, nem szeretném hőseinket cserben hagyni, kénytelen leszek valamiféle tanulságot kifacsarni a fentiekből, ami legyen mondjuk az, hogy

Advertisement

nagyon nagy felelősség eldönteni, hogy milyen szabályok szerint éljünk, és ezeket a szabályokat mennyire kell betartanunk.

Az én mesém is tovább tartott volna, ha a világ összes pénze – büntetésként befizetve – el nem fogyott volna. Ejnye-bejnye.

Share This Story

Get our newsletter